Hosszú idő után újra elkezdtem játszani a géppel. Persze ehhez az is kellett, hogy vegyek egy újat, mert a régin már semmi sem indult el. A történet és a képek rögtön megfogtak, ezért is esett a választásom erre a játékra. Egy posztapokaliptikus világban játszódik - egy kitalált amerikai városban: Haventonban - ahol óriási földrengések elpusztították a civilizációt. Egy apa - ez vagy te - indul vissza a városába, hogy megkeresse feleségét és a lányát, mert elszakadt tőlük. Ekkor csöppenünk a játékba, ahol gyakorlásképpen egy összeomlott hídon kell átmásznunk, hogy bejussunk a városba. A neten olvastam, hogy ez egy túlélő horror játék, amiből szerintem csak a túlélő az igaz, mert egyáltalán nem horror, inkább magányos, depresszív kalandozás. A hangulat magával ragadó, feltéve, ha szereted az ilyen stílusú játékok. A szürkés fakó grafika csak hozzátesz az amúgy sem virágos hangulathoz. A játék nem túl nehéz, elég jól haladtam vele egészen a hotelig, ahol sajnos csalás után kellett néznem, mert hirtelen besűrűsödtek az ellenfelek, akiknél megjelentek a golyóálló páncélok, miközben nekem meg alig volt töltényem. Olyan helyszíneket kellett bejárni, mint egy elhagyott pláza, metróalagút, felhőkarcolók legfelsőbb szintjei. Egyedül, amit hiányoltam, hogy nem volt belakva a város. A vége fele sok ellenfél támadt rám, de nagyon kevés semleges városlakóval találkoztam az utam során. Szerintem egy kicsivel több karakter nem rombolta volna le a magányos világvége hangulatot.